Múlt héten szerdán érkeztünk haza Pozsonyból, ahol párommal elmentünk egy szlovák étterembe vacsorázni (Koliba Kamzik), ami pár lépésre volt a szállásunktól. Hangulatos hely, látszott, hogy igyekeznek autentikusan berendezni. Párom rendelt magának egy Bryndzové halušky nevű ételt, ami gyakorlatilag egy juhtúrós sztrapacska. Mivel vegán vagyok és a tetejébe még lisztérzékeny is, én csak rozmaringos sült burgonyát ettem – jó, az is finom volt. A sztrapacska igen csábítóan nézett ki, és eltökéltem magamban, ha hazaérünk, meg fogom próbálni a vegán és gluténmentes változatás elkészíteni.
A prove oldalról puskáztam ötletekért, ezt ajánlom, ha valaki el szeretné készíteni: Vegán “juhtúrós” sztrapacska tofuropogóssal (gluténmentes opció) (prove.hu)
A tésztához a Mester Család glutén, laktóz és tojásmentes galuskalisztjét választottam alapul: Galuskapor (mestercsalad.hu). A sztrapacska hasonlít a magyar nokedlire, mondhatni testvérek. Annyi a különbség, hogy apróra reszelt krumpli is kerül a tésztába.
Leírom, hogyan készítettem el, mert némileg azért eltértem a prove-on talált recepttől.
A “juhtúrós” szószalaphoz először vöröshagymát pirítottam, majd felhasználtam némi vegán feta sajtot, meg egy megkezdett dr Oetker vega tejfölt meleg vízzel kissé higítva, aztán egy füstölt tofut morzsoltam bele. Amint összeraktam őket, levettem alóla a lángot, és kicsit kevergettem, hogy jól elvegyüljenek a részek.
A “juhtúró” után nekiláttam a pirított tofukockáknak, ők volnának ugye a szalonna növényi verziója. Marinált tofut használtam, ami már eleve ízesebb, ezt vágtam széltében három rétegre, aztán kis, kb 4-5 mm széles kockákra. Egy serpenyőbe kevés olajat öntöttem, erre rá a kockákat, plusz némi szójaszószt és piros paprikát. Közepes hőfokon sütögettem őket elég sokáig, vagy 15 percig, közben újra adagolva rájuk némi olajat, meg szójaszószt és kevéske folyékony füstöt, mikor-hogy, érzés szerint. Az eredmény igen inycsiklandóra sikerült.
Amint ez is megvolt, jöhetett a legnagyobb kihívás: a sztrapacska, azaz a haluski. Két krumplit meghámoztunk, szeletekre vágtunk (itt párom is segédkezett), és a hagymadarálógéppel felapírtottuk szinte pépesre. Ezt egy nagyobb keverőtálba szedtük át és egy-két csipet sót kevertünk hozzá, nehogy megbarnuljon. Ebbe került a liszt, és egy teáskanálnyi olaj. Nos, a galuskaliszt igen jól szerepelt, szerintem megfelelő állagú alapanyag lett belőle. Fontos, hogy a tészta ne legyen folyós, hanem azért összeálljon valamennyire. A tojás természetesen kimaradt belőle, viszont adtam hozzá kb 1-1,5 evőkanál lenmaglisztet, hogy jobban legyen tartása.
Lobogó forró vízbe kell a sztrapacskát / haluskit szaggatni, ugyanúgy mint a nokedlit. Ha a víz nem elég forró, nem fog összeállni a liszt kis tésztaszemekké. Néhány perc főlés elég neki, és amikor habosodni kezdett, akkor kicsit lejjebb vettem a főzőlap fokozatát. Amint úgy ítéltük meg, hogy megfőttek a tésztaszemek, egy tésztaszűrőbe kiborítottuk őket és hideg vízzel kicsit átöblítettem. Ezután pedig azonnal zutty bele a “juhtúrókrémbe”. Alaposan el kell keverni és igazából itt készen is vagyunk. Ha kiszedtük tányérba, tegyük rá a tofu kockákat, úgy lesz igazán jó. Párom kóstolt már “valódi” sztapacskát több alkalommal például Poprádon és Kassán, de ebből egyből befalt két adagot, úgyhogy annyira rossz nem lehetett… 😀
