Egy, a nyári svábhegyi sétához hasonló jellegű túrát tettünk tegnap, január 7-én, ezúttal párom is velem tartott. A svábhegyi útról még angolul írtam ide posztot. A lényege az volt, hogy a Gestapo és az SS által használt svábhegyi villákat kerestem fel, és mindenhol, ahol úgy éreztem, történt valami kegyetlenség, hagytam néhány apró, száraz rózsafejet. Talán az áll legközelebb az igazsághoz, ha azt mondom, ez egy fajta kegyeleti munka részemről, valami olyami, aminek óriási hiányát érzem a társadalomban.
A tegnap meglátogatott helyszínek mind a nyilas korszakhoz kötődnek, de így sem teljesen átfogó a listájuk. Ahogy néztem a pontokat a térképen, arra gondoltam, igazából az egész várost be lehetne hinteni kis rózsákkal, annyi helyszín van valójában… Sokkal nehezebb is volt ezt a sétát összeállítani, mint a svábhegyit, mert ott viszonylag kis helyen koncentrálódnak a történelmi helyszínek. Ha a nyilas korszakot nézzük, akkor szigorúan véve az egész város érintve van: sok-sok nyilasház, terror helyszínek, téglagyárak, Dunapart, stb. Ezért némi morfondírozás után kiválasztottam négy “körzetet”:
- Városmajor
- Thököly út
- Andrássy út
- Dohány utca – Király utca
Ebben a sorrendben haladtunk, kezdve a Pasaréti út 10.-nél, ami egy érdekes, vadászház-szerű villa. A 4/6-os villamossal érkeztünk a Széll Kálmán térre, majd innen gyalogoltunk az első célig. Gyönyörü napsütéses, majdhogynem tavaszias időt sikerült kifogni.
“A villába 1944. március 19. után az 1939-ben Berlinbe disszidált Kurt Rettmann nyilas pártaktivista költözött be, aki a párton belül egyből Budapest főkerületvezető-helyettese is lett. 1944 őszén titkos fegyverraktárat alakítottak ki az épületben, amely a nyilas hatalomátvétel fontos bázisa volt 1944. október 15-én.” – Titkos Budapest
A nyilasház mellett található egyébként egy Jávor Pál emlékmű, a szomorú sorsú színész ugyanis a szomszédos házban lakott. Róla: Budavári séták
A Városmajor park felé vettük innen az irányt. Kissé sáros volt az út, de a kellemes időben jó volt látni, ahogy a kutyusok játszanak itt-ott, gazdijaikkal vagy egymással. Mivel a Városmajorban is történtek gyilkosságok (pl az Alma utcai szeretetház idős lakóinak nagy részét itt ölték megy), úgy éreztem helyénvalónak, hogy ide is tegyek egy emlékező rózsát.
A parkból felfelé gyalogolva értünk a Városmajor utcába, a Kós Károly Általános Iskolánál. Pár lépéssel odébb megtaláltuk a következő helyszínt, a volt Bíró Dániel Kórház (Városmajor u. 64-66.) helyén álló Érgyógyászati klinikát. Mivel a nyilas támadás után fel is gyújtották, csak nagyjából tudtuk megtippelni, hol állhatott régen az épület (nem volt időm utána nyomozni). Hagytunk itt is egy kis virágot.
A Városmajor utcán továbbhaladva szinte azonnal az Alma utcához értünk, ami egy igen lejtős, de forgalmas kis út. A leveleket sok helyen nem takarították el, és eléggé csúszós volt a járda, kicsit féltem is, hogy elhasalok… Ebben az utcában, a 2-es szám alatt működött 1944-ben az Orthodox Szeretetotthon. Ennek lakóit a nyilasok legyilkolták egy januári éjjelen. Több részlet a konfliktuskutató intézet oldalán található itt.
Itt legalább van egy emléktábla. De maga az épület gazdátlannak látszik. Az imaház rész viszont működik, és az fel is van újítva.
Innen egy volt nyilasház felé, a Városmajos utca 37. felé sétáltunk. Meglepetésünkre egy parkoló és egy hatalmas postairoda áll a helyén. Valószínűleg lebombázták vagy csak lebontották a régi épületet. Mindegy, a tövéhez azért letettem egy kis rózsát.
A Csaba utca – Maros utca sarkáról jól látni az egyedi kinézetű Városmajori Jézus szíve plébániatemplomot. Nyilas-vonatkozású adalék, hogy a hírhedt Kun Páter nyilas vezér többször misézett itt.
Egy kis pogácsavásárlás után a Maros utca 16.-hoz sétáltunk, ami a régi Maros Utcai Kórház ma is meglévő épülete. Ez volt az első, nyilasok által megtámadott kórház a Városmajorban 1944 januárjában, ahol több mint 80 embert öltek meg. Leírás itt
Itt elidőztünk egy darabig, majd erőt gyűjtve elindultunk a Németvölgyi út 5. felé, amely nyilas pártházként üzemelt. Hosszasan baktattunk a Kékgolyó utcán fel. Nem mozgunk annyira otthonosan Budapest ezen részén, és valahogy úgy sikerült megközelítenünk, hogy a Turul szobrot is útba ejtettük. Ehhez is raktam egy kis rózsát, remélem, nem szedi ki senki. Igyekeztem olyan helyet keresni neki, ami nem feltünő.
A Németvölgyi úti nyilasház tényleg csak pár méter a szobortól. A háznak van egy sajátos sötét, ódon aurája. Semmi nem utal az itt történtekre, egy átlagos járókelő el se hinné, miféle események zajlottak a falai közt. Ide több rózsát is elhelyeztem, a kapu mellé és a kerti részen is.
Meglepődtem, mennyire közel vagyunk a Déli pályaudvarhoz, és végül arra indultunk el.
Metróval a Keleti-ig utaztunk, majd busszal pár megállót a Thököly-Stefánia sarokig. Itt működött az a nyilas pártház, amit a zuglói nyilasok használtak. Itt van tábla egy embermentési kísérletről, de amúgy nem sok más utal a hely régi szerepére. Az épületben ma egy étterem működik. Mivel eddigre kicsit már elcsigázottak voltunk, betértünk ide egy kávéra. Egy körül járt az idő, és az étterem hamar elkezdtett megtelni, láthatóan népszerű. A pincérek udvariasak, és kellemes a beltér is, a kávé pedig finom, párom még borsótejet (!) is kapott a kapucsínójába. Az iwalk alkalmazásban egyébként szerepel már egy egyórás sétaterv a zugló nyilasokról. A zuglói nyilasok pere: http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-zugloi-nyilasper
Az Andrássy út 60. volt a következő helyszín a listámon. Trolival és gyalog érkeztünk oda, épp a hely előtt egy autós majdnem elütött, mert bár látta, hogy átmennénk, esze ágában se volt lassítani. Hagyjuk is. Vissza az épülethez: 1944-ben a Hűség Háza nevet viselte. Sok száz embert tartottak itt fogva, és szinte folyamatosan kínzások és gyilkosságok zajlottak. Ez az egyik legsötétebb helyszín – már ha lehet őket így rangsorolni egyáltalán. Jelenleg erősen a kommunista diktatúrára van kihegyezve a Terror Háza múzeum anyaga, a nyilasok tetteiről, rendkívül kevés az információ. Emiatt az aránytalanság miatt inkább propaganda múzeumnak tekinthető, nem igazi történelmi emlékhelynek, sajnos. Akit érdekel: Titkos Budapest, Hűség Háza
Az Andrássy út 47. következett, itt is nyilas pártház működött, a gettóhoz közel. Több nagykövetség dolgozóit is behozták és megkínozták itt. Amúgy szépen felújították, pár éve még kifejezetten csúnya, szürke-fekete pontként éktelenkedett a körúton. Ide is elhelyeztem egy rózsát.
A kis földalattival a Deák térig mentünk, majd a Dohány utca felé sétáltunk a Károly körúton. A zsinagóga szombat lévén nem volt nyitva, viszont a kertbe azért be lehetett lesni. A benti részen tömegsírok vannak, a háború után ide hozták a gettóban és máshol megtalált áldozatokat, jó részük azonosítatlan (honlapjuk). A kinti Emlékpark résznél áll a híres fűzfa emlékmű, melynek minden levelére vésve van egy-egy név. Kb 30 ezer név van eddig, amennyire tudom.
A Rumbach utcai zsinagóga előtt is elsétáltünk, ezt is szépen felújították. Innen toloncoltak több ezer embert Kamenyec Podolszkijba. Wiki: Kamenyec-Podolszkij tömegmészárlás
Ezután ebédeltünk egyet a Vegan Gardenben, majd hazafelé menet még egy kis virágot elhelyeztem a Tompa utca – Angyal utca sarkánál, a mai mexikói étteremnél. Itt is nyilas pártház működött annak idején. Nem olvastam semmi szörnyűséget, ami itt történt volna, de sose tudni. Csillagos házak: http://www.csillagoshazak.hu/
Örülök, hogy párom is velem tartott, utólag azt mondta, tanult ebből az élményből. Én viszont úgy érzem, nem tudtam teljesen felfogni az akkori vérengzések, és szenvedések mértékét, túl nagy és túl kiterjedt. Talán idővel. De, lehet, ez a kis gesztus is számít valamit, talán minden együttérzés morzsa számít. Szeretném hinni, hogy így van…