Krokodilok

KROKODILOK: RENDSZERTAN, TESTFELÉPÍTÉS, ÉLETMÓD, CSALÁD

A dinoszauruszok előtt is itt voltak, túlélték az őket elpusztító katasztrófát, aztán átvészeltek jó pár jégkorszakot, s még ma is élnek ezek a modern “vizisárkányok”. Ideje jobban megismerni őket, kik is ők.

Ősi kinézetük ellenére nem primitívek. Sőt. Ők a ma élő hüllők legfejlettebb képviselői, akik közelebbi rokonai a madaraknak, mint a gyíkoknak. Alapvetően félénk állatok, és normális körülmények közt kerülik az embert. Hihetetlenül alkalmazkodóak, s ez a képesség tette lehetővé számukra, hogy a világ melegebb tájain, – Európát kivéve mindenhol elterjedjenek. Mégis, mind a mai napig nagyon keveset tudunk róluk, az átlagember alig valamit. Pedig érdemes megismerni világukat, ami annyira annyira más mint a miénk. Sokat tanulhatunk ezektől a bámulatos lényektől. Ha mást nem is, türelmet.

Sarcosuchus és Nigersaurus

Mint minden hüllő, a krokodilok is változó testhőmérsékletű állatok, vagyis testhőmérsékletük nagyjából egyezik a környezet hőmérsékletével. Ha fel akarnak melegedni, meleg, napos helyet keresnek, és ha felhevülnek, hűvösebb helyre kell menniük. Akár több mint 100 évig is elélhetnek.

A krokodilok azonosítása kemény dió, még a gyakorlott szakembereknek is, hiszen rengeteg alváltozat létezik, és az egy területen élő hasonló fajok közt gyakori a kereszteződés. Ezért nagyon sok jellegzetességet kell figyelembe venni, amiket a szakirodalom dichotomikus kulcsoknak nevez. Akit a téma behatóbban érdekel, az tanulmányozza ezt a letölthető azonosítási segédletet:

TESTFELÉPÍTÉS ÉS ÉLETMÓD

Krokodil belső szervei

Testfelépítésükre általánosan jellemző a viszonylag keskeny, robusztus törzs, a hosszú, izmos és oldalról lapított farok és a hosszúkás fejforma. Testüket vastag, szarupajzsok, bőrlemezek és csontos pikkelyek védik, olyan mint egy páncélos lovag. Bőrük mirigyekben rendkívül szegény, nem tudnak verejtékezni sem, ha felhevülnek nyitott szájuk erekkel dúsan ellátott nyálkahártyáján át adnak le hőt. Lábaik aránylag rövidek, a mellsőkön öt, a hátsókon négy ujj van. A hátsó lábak szinte minden fajnál úszóhártyásak. Ásni is jól tudnak, aminek a fészek építésénél és a búvóhelyük-üregük kiásásánál vagy bővítésénél jó hasznát veszik. Külső ivarszerveik a kloákanyílásnál találhatók bent, védve a külső behatásoktól.

nőstény (bal), és hím (jobb) krokodil kloákanyílása

A krokodilok vízi ragadozók, és testük is jól alkalmazkodott ehhez a közeghez, a vízben gyorsan és kecsesen mozognak. Zsákmányukat lesben állva cserkészik be, amiben remek hallásuk, tér és színlátásuk segíti őket. A torkot egy, a nyelvből kialakult redő zárja le, így a víz alatt is kinyithatják szájukat anélkül, hogy akár egy kortyot is lenyelnének. Orrnyílásaik az orr végén, az orrdombon találhatók, és zárhatók. Szemüket a szemhéjon kívül egy átlátszó pislogóhártya is védi a víz alatt. Az állkapcson és sok fajnál az egész test felszínét apró pöttyök, un. nyomásérzékelő receptorok borítják, és a víz legkisebb rezdülése sem kerüli el figyelmüket. A madarakhoz és az emlősökhöz hasonlóan négykamrás szívük van, az artériás és a vénás vér nem keveredik ereikben. Gyomruk erős enzimeket termel, amelyek a csontokat, patákat, szarvakat is lebontják.

Fogaik az emlősökhöz hasonlóan fogmederben ülnek, és arra valók, hogy megragadják és fogva tartsák áldozatukat, és ha kell a víz alá húzzák, ahol az megfullad. A krokodil fogai alkalmatlanok a rágásra, így a prédát cafatokra tépve fogyasztja el. Erős állkapcsában biztosan tartva a vízhez vagy parthoz csapkodja a tetemet, olyan erővel hogy az darabokra szakad. A nagyobb zsákmányt gyakran közösen fogyasztják el, úgy hogy több krokodil fogja a prédát, míg egy másik a teste forgatásával (halálforgás) falatokat szakít ki magának. Aztán cserélnek, és a többiek is sorra kerülnek, így mindenki jóllakik. Egy nagyobb étkezés után akár tíz hónapot is kibírnak táplálék nélkül. Bőséges időkben egészen együttműködőkké válnak, míg a szűkös körülmények önzővé és agresszívvé teszik őket fajtársaikkal szemben.

Albínó Mississipi aligátor jellegzetes lebegő testhelyzetben

Jellegzetes testtartásuk, amint a vízben lazán lebegve figyelik környezetüket. Ilyenkor csak az orruk és a szemük emelkedik a felszín fölé, az erőteljes test rejtve marad. Ez alapján sokan lomha, lusta állatoknak gondolják őket. A lusta jelző talán igaz is, de a lomha semmiképp, támadáskor villámgyorsak tudnak lenni, akár egy torpedó. Tudnak kerítést mászni, futni és vágtázni is, igaz csak rövid távon, és csak akkor, ha nem túl testesek. De még a jókora példányok is tudnak ugrani. A Kubai krokodil (Crocodylus rhombifer) képes a legnagyobbat ugrani a szárazon, akár két métert is.

Gyenge pontjuk az érzékeny idegrendszerük és a kis méretű szívük. Nagy melegben a túlhevülés és a kiszáradás fenyegeti őket, hűvös időben pedig könnyen megfáznak, és tüdőgyulladást kapnak. Ezenkívül hamar kimerülnek, és nehezen heverik ki a stresszt, ami akár meg is ölheti őket.

CSALÁD

A krokodilokra mindenki magányos vadászként gondol, de azért náluk is létezik a család fogalma. Egy ilyen család legtöbbször egy nagy domináns hímet és a hozzá ragaszkodó nőstényt-nőstények laza csapatát jelenti, akik egy bizonyos területen élnek. A krokodilok erősen védelmezik a territóriumukat minden betolakodóval szemben, és gyakoriak a verekedések a szomszédok közt, vagy éppen a jobb helyekért. Az állatok közt a területen, egy családon belül, de az azonos neműek közt is szigorú rangsor van, amit mindenki tiszteletben tart, – kivéve az ambiciózus “trónkövetelőket”.

Napozó indiai gharialok (Gavialis gangeticus)

A domináns hím más hímeket is megtűr a családban, feltéve hogy azok behódolóak, nem agresszívak és tisztelettudóak a nőstényeivel, vagy még fiatalok, esetleg nem is ivarérettek. Ami a nőstényeket illeti, a nagy hímek többsége igazi “gentleman”: vigyáz rájuk, és rögtön ott terem, ha bajba kerülnek, sőt néha a fészeképítésben és a kicsik védelmezésében is segít. Akárcsak az embereknél, náluk is van egy-két kedvenc, amolyan fő feleség(ek), akivel több időt töltenek, mint a többivel.

Ha egy nagyobb fajtárs zsákmányt ejt, általában a többiek is csatlakoznak az evésben, és ha van elég ennivaló, veszekedés nélkül megosztoznak. A szemtelen, agresszív kötözködőt viszont a nagyobb krokodil elzavarja, vagy ha az nem óhajt távozni, összeverekednek és nem ritka, hogy meg is öli.

SZAPORODÁS ÉS SZÜLŐI GONDOSKODÁS

Az utódgondozás mértéke és megnyilvánulási formája fajonként és egyedenként, de az élőhely körülményeitől függően is eltérhet. Amikor beköszönt a 2-3 hétig tartó párzási időszak, a nagyobb hímek territóriumainak közeléből kisebb hímek elvándorolnak, hogy saját területet keressenek, és ilyenkor szerencsétlenségükre, gyakran az emberi települések közelében kötnek ki. A párzási időben gyakoriak a villongások, és a csúnya verekedések, főleg a hímek közt, de néha a nőstényeknél is. Az udvarlás menete fajtánként eltérő lehet, de vannak elemek, amelyek mindegyiknél megjelennek. Általában a hímek kezdik az udvarlást. Hangos bőgéssel, látványos erőfitogtatással, bugyborékolással próbálják magukhoz csábítani a lehető legtöbb nőstényt. Minél nagyobb az udvarló, annál több nőstényt vonz magához.

Nílusi krokodilok udvarlás közben

Ha a hím elnyerte az egyik nőstény tetszését, akkor az általában átveszi a kezdeményezést, és ezután egy meglepően finoman összehangolt “násztánc” következik. Ilyenkor az állatok összedörzsölik pofájukat, hatalmas fogaikat mutogatják, és egymás mellett úsznak egyenesen vagy körbe-körbe, mozgásukat gondosan a másikéhoz igazítva. Maga a párzás is a vízben történik, és kissé körülményes. Az udvarlás és a párzási ceremónia akár napokig is eltarthat.

A nőstény krokodil a párzás után kb. 40-60 nappal az áradástól, és más zavaró tényezőktől védett, vízközeli helyet keres fészkének. A krokodilok fajtól függően vagy fészeképítők vagy fészekásók. A fészeképítők (ide tartoznak az aligátorok, a legtöbb kajmán, és pár krokodilfaj) avarból, sárból, korhadó növényekből méretes fészekdombot építenek és ebbe rakják tojásaikat. A fészekásók egy gödröt ásnak a talajban, ami lehet homokos vagy inkább erdei talaj jellegű, de semmiképp sem túl száraz vagy túl nedves, és ide rakják le tojásaikat, amiket szépen betakarnak.

FEJLŐDÉS

hüllő/madár és emlős közti különbség

A kikelő kicsik neme az embrió fejlődése során dől el, és jórészt a fészek belső hőmérséklete és páratartalma határozza meg. 32-33 Celsius körül nőstények, 29-31 Celsius körül hímek kelnek ki többségben. Megfigyelések szerint az anyaállat maga is többféleképp szabályozza a kikelő utódok nemét. Az egyik módszer, ami csak pár fajra jellemző, – köztük a Szélesorrú kajmánra (Caiman latirostris), – hogy a nőstény a tojásokat két egymás feletti sorba rakja le, és így némileg eltérő klímaviszonyok hatnak a felső és az alsó sorban lévő tojásokra, s az embriókból nagyjából ugyanannyi hím és nőstény fejlődik majd ki. A másik módszer általánosabb. Eszerint, ha az adott területen több nőstény él mint hím, az anya kevesebb takaróanyagot halmoz a tojásokra, ezért inkább hímek fognak kikelni. Viszont ha a területen a hímek vannak többségben, akkor pont fordítva, több anyagot használ, így a fészek melegebb lesz és a kicsik közt több lesz a nőstény.

törpekajmán fióka

A keltetési idő fajtól függően 60-110 nap. A kicsik már a tojásban hallatják hangjukat, így jelezve a többi kifejlődött apróságnak és az anyjuknak, hogy ideje kibújni a fészekből. Ha nincs anya, gyakran a hím őrködik a fészeknél, és ő gondoskodik a kicsikről. Az anya, ha meghallja hívó hangjukat, a fészekhez megy és óvatosan kitakarja a tojásokból előbújó apróságokat, majd gyengéden állkapcsai közé fogja és a vízhez szállítja őket.

a krokodil anya a vízhez szállítja a kicsiket

Az utódokat 15-60 napig védelmezi, ezután teljesen magukra vannak utalva. A kicsik egy szikzacsóval születnek, amiben két hétre elegendő tápanyag van. Ezalatt a két hét alatt a lehető legtöbbet kell tanulniuk, és a vadászat alapjait el kell sajátítaniuk, máskülönben később nem maradnak életben. A szülői gondoskodással együtt is, a kicsik 70% egy éves kora előtt elpusztul. Az utódgondozás mértéke és megnyilvánulási formája fajonként és egyedenként, de az élőhely körülményeitől függően is eltérhet.

SZEMFÜLES VADÁSZOK

A krokodilok azon ritka állatok közé tartoznak, melyek rendelkeznek hosszútávú memóriával. Évekkel ezelőtti dolgokra is emlékezhetnek, ami még az emlősök körében is igen kivételes dolog. Intelligenciájuk nagyjából megfelel egy kutya intelligenciájának. De a kutyával ellentétben a krokodil vadállat, amely önálló élethez szokott, értelme a túléléséért dolgozik és nem fejlődött ki benne hajlam az emberrel való együttműködésre, bár sokan összekeverik ezt a képességet a valódi intelligenciával.

Jakaré kajmánok halásznak (és fogat mosnak) a zúgónál

Még a tudósok se tudják hogyan, de akár 100 kilométer távolságból is hazatalálnak. Talán a víz íze, a levegő jellegzetes illata vezeti őket, talán a föld mágneses mezeje, esetleg a tereptárgyak, nem tudni. Türelmük és tanulási képességük bámulatos, képesek áldozatukat napokig-hetekig figyelni, kifigyelik annak szokásait és megjegyzik gyenge pontjait, majd a támadás idejét és módját ehhez igazítják.

Az oldalon szereplő képeket oktató céllal használtam illusztrációként, egyik sem saját tulajdon.